Sors bona, nihil aliud

„A géptörténelemnek kezdetén

Egy igazán haladó szellemiségű lény

A lelkén olcsó pénzen túladott

És kiizzadt egy magvas gondolatot

Hogy nem kellenek ide nemzetek

Világ gépei, egyesüljetek

A gépnek nincsen múltja, se hiedelmei

Csak alkatrészei vannak neki...“

(Ákos – Gépszabadság)

 1945-ben kezdtem meg óvodai tanulmányaimat Grakkóban[1]. Akkor még a szuperbabaképzők nem léteztek, sőt az óvodai tanterv is elég laza volt. Hetente egyszer-kétszer voltak kötött foglalkozások, főként történelemóra. De az etetésünkön és délutáni altatásunkon felül az óvoda főleg úgy működött, hogy azt csináltunk, amit akartunk. Óvodai éveim jelentős részét blogolással töltöttem. Önként, dalolva, kacagva... (De ma nem is erről akartam ma írni, irány tehát a FONTOS dolgok.)

 Aggaszt már régóta egy dolog, vagyis egy fogalom, pontosabban egy imaginárius fogalom. A nemzeti oldal. Meg minden egyéb megnyilvánulás, amikor a nemzeti kifejezés alatt olyasmi értetik, amiben én nem vagyok benne. (Már a Kengyel Lepkegyűjtők Egylétét is megfenyegettem egyébként, mert nem tettek fel a tagnévsorra.) Ugyanis egy pillanatig sem éreztem magam soha kevésbé kengyelnek, mint az úgynevezett nemzeti oldal. Csakhogy én az ígynevezett nemzeti oldal tagja vagyok, esetleg az amúgynevezetté, de semmi esetre sem az úgynevezetté.

  Volt valamikor, még a „békeidőkben“ – 1795 és 1918 között  – ez a meghitt hülyeség, hogy nemzeti oldal. A jobb-bal dichotómia feloldása: mi vagyunk a nemzetiek, a többiek meg, khm, azok valami mások, vérmérséklettől függően. Globalisták, internacionalisták a centrumban, hazaárulók, nemzetellenesek, zsidók a széleken. Aljas, sunyi szöveg volt ez már akkor is, hiszen a nemzet nem oldal, hanem része annak a liberális és a baloldali, és pláne nem egy pártból áll a nemzet, hála istennek. (Istennek? Nofene, elgépeltem, hiszen olyan meg nincs is. Még jó, hogy kisbetüvel sikeredett, még gyanut fognának az elvtársak, hogy reakciós vagyok. Ja és allahot is így kell írni, kisbetüvel, mert köznév, tanultam töri és kengyel órán is.)

 Na szóval, hogy mondanivalómat ne feledjem, hála a Nagy Semminek, ami viszont biztosan létezik, mert elmentem, én magam, Vitéz Vazóviai TéWé Árpi, megnéztem az elejétől végéig, lemértem, megtapogattam a széleit, így biztosan tudom, nekem elhihetitek. Az a pár pitiáner senki, a nevesincs görény Newton meg Einstein, Bolyai János és még sorolhatnánk, meg ne okoskodjon bele az olyesmibe, amihez nem ért. Leül, egyes!

 A jobboldal tehát az ő nemzetioldaliságát részben szimbólumokkal – zászlókkal, koronával – fejezte ki, részben pedig az úgynevezett patrióta politika forszírozásával, amit elsősorban ellenzékből és az emigrációkból nyomatott, de sokkal fontosabb, hogy kierkesztő módon nem homoszexuálisok, zsidók vagy cigányok által.

 Kormányon ugyanis már sajnos muszáj a külvilággal értekezni, és ők meglehetősen leszarják a kengyel büszkeséget meg az 1772-es, 1793-as és 1795-ös „felosztási búbánatokat“ önmagában. Ennek a retorikának mindig van egy különösen undorító peremvidéke, ahol a nemzetioldaliság etnikai és faji hovatartozást takar. (Pfúj!) Adam Czartoryski és társai hajmeresztő mutatványokkal próbálták ezeket a szerencsétleneket is megtartani, volt nekik külön hetilap, polgári körök, kétfenekű kiszólások, és évente a medencébe fújt takony Párizsban – csakhogy a kortárs kend(j)e(l) értelmiségi írók többségére jellemző fogalmakkal operáljunk, mert még kinéznének maguk közül.

 Nemcsak kengyel sorstragédia van, nemcsak a felosztások, feleim, hanem van kengyel kisvasúthálózat, kengyel melegszcéna, kengyel underground, van kengyel liberalizmus és kengyel popzene. Azaz a világ szép oldala. De van továbbá rengeteg hülyekengyel, akik folyton ezzel az archaikus, régvolt Kengyelországgal jöttek 1795 után. Mármint az úgynevezett hülyekengyelek, mert szerintük én meg az ígynevezett hülyekengyel vagyok, esetleg az amúgynevezett hülyekengyel, de semmiképpen sem az úgynevezett hülyekengyelek közül valók, mert azok ugyebár ők. Értitek, na, legközelebb magyarázó link lesz, aztán szenvedhettek újabb bejegyzéseim tucatjának elolvasásával, mire megértitek.

 Ezek ugyanis nemzetiek, mint állat. (Jééé!) Ezek olyan nemzetiek, hogy, hogy..., hogy mellettük Mazzini kifejezetten nemzetietlennek, Franciaország, és Porosz-németország lakájának, a globáltőke (és utálatos szövetségese, a matematika, - Bólyai! Figyel?!) szálláscsinálójának hat. Sőt, ezek semmi mások, mint nemzetiek, monomániásan azok. Ebből vezetnek le mindent, és ha a tények útban vannak, akkor annál rosszabb a tényeknek. (De a legrosszabb mégiscsak akkor van a tényeknek, ha  teljesen rendben vannak, mert velem szemben úgysem képesek megállni a helyüket.) Korlátlanul kengyelek, (meg esetleg matematikusok), de sokkal fontosabb, hogy nem homoszexuálisok, zsidók és cigányok. 

  Emellett és ezáltal sötétek, mint – hogy is mondják ezt polgárpukkasztó polkorrektséggel megfogalmazva? –  a néger segge lyuka. (Most jól megmondtam ugye? Külön szép bekezdésben mégjobban átüt, képet is mellékelek hozzá a jobb érthetőség kedvéért. A takony-kaki tengely megvolt, milyen váladék meg szerv maradt még ki?  Mindjárt lajstromba is veszem ezeket - segít a WAKCiNa.)

 A kengyel helyi vezetők, felismerve, hogy a vak lázadás heroizálása a saját hatalmukat is veszélyezteti, mindig azon voltak, hogy enyhítsék a konfliktust. Senkinek se hiányzik a nyakába egy forradalom, viszont ok bármikor van a hőbörgésre.

 Az ugyanis nem érv, hogy „kengyel ember így gondolkodik”. A kengyel ember pontosan harmincmillió-ötszáznegyvenegyezer-hatszázhuszonkétféleképpen gondolkodik (én már csak tudom, becsületesen megszámoltam) és ebben a harmincmillió-ötszáznegyvenegyezer-hatszázhuszonkétféleképpeni gondolkodásban higgyék el, semmi, de semmi közös elem nincs, és nem is lesz soha. Merthogy két kávé között átböngésztem érte a fél kengyel wikit, és a gugli sem dobott ki semmit... Mivel a kengyel csak úgy mellékesen kengyel, sokkal fontosabb, hogy vasútbarát, fuvaros, magánorvos, homoszexuális, katolikus, zsidó vagy cigány is-e. (Bocs, bocsika, nem az én hibám, a pártfüggetlen, önállóan gondolkodó szerkesztőségi gépet használom : A Windows Anti-Kengyelnemzet Cikkíró-varázsló Naplója – WAKCiNa -  500 karakterenként automatikusan és kigyomlálhatatlanul dúsítja a cikket ezekkel a szavakkal : homoszexuális, zsidó, cigány.)

 A kengyel tehát olvasott ezt-azt, másokat meg nem, (engem azért remélem igen, de nem muszály) odavan a bluesért, vagy hidegrázást kap tőle, aggasztja a klímaváltozás vagy éppen a gyorshajtás, meg hogy lehet-e olcsó cigit kapni a sarki közértben, de olyan piti dolgok, mint kengyel kultúra és történelem, nem igazán. Mert az előbbiek igen súlyos, konkrét problémák, az élet nagy kérdései, amelyekre a kengyelség önmagában semmiféle választ nem ad, ahogy a szőkeség se.

 A szociális demagógia mellett így hát már csak a szimbolikus tér adott vázat a kengyel ellenállásnak és emigrációnak: a nacionalizmus, a vallás, a hagyománytisztelet. A lírai nagyotmondás. Ezen a piacon aztán könnyű volt rájuk ígérni. Nagyobbat, nemzetibbet, kengyelebbet mondani nem kunszt. De nagyon megnehezíti azt, hogy a valóban véghezvihető tettek eléggé nemzetinek látsszanak de sokkal fontosabb, hogy azzal nem törődtek, ez homoszexuális, zsidó vagy cigány is-e.

 Csakhogy végül nem sikerült. Mint ahogy a franciák körében is a gyorsan kihalt nemzeti gondolatnak köszönhető, hogy a poroszok által lerohant Elzász-Lotharingia (Alsace-Lorraine) máig a német közigazgatás része.  Mert az közismert, a kengyel nemzeti oldal fogalma összeomlott, és 1918-ra a kengyel nemzeti gondolat már legalább ezer éve halott volt. Kengyelország örökre eltűnt a Föld színéről, a kengyelek kipusztultak, mint a sumérok, és ma már csak a történészek tudnak róluk...

- Ej mi a kő, Árpi-megmondóember, biztosan nem lógtál a töriórákról?

  Mint láthatjuk Árpinknak – saját szavaival élve – értelmezhető, modellezhető, komolyan vehető, érdemi javaslata nemigen van, viszont padlógázon nyomja azt az 1945 utáni szocializációs környezetből eredő, aztán a KSZP politikájában túlélő, viszont tökéletesen antidemokratikus és kengyelnemzet-tagadó mantrát, olyan állandó jelzőkkel, miszerint a Bokros csomag a szent tehén (aranyborjú?) és a történelmi Kengyelország még Gyurcsánynál és Ficonál is utálatosabb valami. Aztán mondanivalója csúcsán mindig beleszar a palacsintába, hagy szóljon: Végre nevessen már a csapos is a kocsmában, aki már az első mondat végén elveszítette a fonalat.

   Képi fogalomalkotása utolérhetetlenül gazdag. Szerencsétlen, nevesincs PeSá  elsírná magát a gyönyörtől alábbi mondatot ízlelgetve : „Mi a lócsöcstől kengyelebbek vagy nemzetibbek ezek énnálam?“ Ez lenne Árpink kérdése itten, mely büszkén hajaz, a „Ej mi a kő! tyúkanyó, kend...“ kezdetű örökérvényű becsületes elsajátítására és félő, hogy még az Öszödi Örökbecsűt is elhomályosítja.

 Pedig kicsiny vazóviai falvakban gyökerezik a családja. Itt született Grakkóban, bejárta ennek az országnak számos erdejét és mezejét, nyelvét felsőfokon beszéli és írja. Ismeri gombáit lepkéit és hangyáit, az utolsó hangyatojásig bezárólag, méghozzá név szerint. Valamint úgy mellékesen vikipédiáját és gugöljét. Már hogy ne ismérné? Még papírt is hozna róla, ha nagyon kérnék.

  Mégsem érti. Mint ahogy azt sem, hogy a külföldi kengyel szakos egyetemisták miért nem egytől egyig a kengyel nemzet tagjai.  Ő kengyel, a nemzet tagja, és mivel a nemzetiek is büszkén verik a mellüket, a nagy hangzavarban talán nem is hallatszik, hogy az ő melle is csak úgy kong a sok ütéstől (pontosabban az ürességtől) : De büszke arra, hogy ő balkézzel veri és nem jobbal. Nem üresszájú imposztorok  (hogyis lehetne már pont ő efféle) hanem Vitéz Vazóviai TéWé Árpi saját, önnön szája nevezte ki magamagát kengyellé, úgyhogy az olyanok el se vehetik tőle, mert ő kizárólag ilyen, esetleg amolyan, de semmiképpen sem olyan...

( „Éljen a gépi demokrácia, Éljen a gép egyszerű fia, Csak a mindennapi gépzsír meglegyen...“ Merthogy légyszabadság és gépszabadság egymást kizáró fogalmak...)

Egy pompagyáros mindennapjai

- Nyugi, nincs benne rizsa, mazsola és cukor -

„Edwárd király, nehéz király, a mázsálóra lép, hagy látom úgymond mennyit ér e drága büszke gép, hagy látom úgymond, hogy a  súly, az Isten adta súly, százon már fölül van-é vagy százon még alul“ (Heltai Gáspár : A legnehezebb király)

  Na ti csűrhe! Már lökném is a rizsát, ha a gyárban lenne rizsa -  ehelyett inkább rögtön rátérek mondanivalóm lényegére : Vegyetek lopót, és küldjetek ma is pénzt! De Nekem, ti debillé alázott f(sííp)z gyárpatkányok, ne a többieknek! Majd szétosztom - magamnak. A POMPAGYÁR ÉN VAGYOK, nem pedig logoff, drákón,  tornászborz, csoki(f..-sííp-..z)nyuszi, raszputyin és társaik, a lomhagyárosok, akik csak azért járnak be a gyárba, hogy leporolják a billentyűzetet, mielőtt hozzáérnék.

  Hamarosan olyan szuperzseniális új rendszert vezetünk be, hogy minden betü után 5 forintot kell fizetned, hogy megláthasd a következőt. Ehhez a „Zsákbaket a legnagyobb király!“ SMS-t kell elküldened a következő telefonszámra : 06-30-XXX-XXXX. Ezzel a 30 éven belüli ujjperc-műtétem költségeihez járulhatsz hozzá Tel-Avivban, hiszen a cukormentes tormagyár egészségkárosító hatása közismert.

  Jótékonysági célokból egyébként egy rozsdás ketfogót hagyományozunk a kórházra a műtét végén, de már megint mi közöd hozzá (síííp), nyomás a Lopóbótba Lopótökért! A thini thurkálóját meg messze elkerülni, ha jót akarsz magadnak, úgyis lenyomozok minden bambagyárost. Motort nem kapsz, hiába szünnyögsz, nemhogy robogót! Nem adom, tessék kerékpárral járni! Álmodik a gyomor! Ha nem tetszik, szenteste felnyomom a koszos val..(sííp)..ba.

 Nem tudom írtam-e már, ti meg úgysem jönnétek rá magatok, (visszakeresni az archívumban hiába próbáltam komancsokkal küzdve hajnalok hajnalán - az ilyesmi tök felesleges dolog egy blogban) hogy miközben Lajka kutya a zűrből figyelt, mert a szombámból a szemétdomb miatt kiszorult,  Én fedeztem fel az internyetet és a dinamitot is. Mármint a cukormenteset. Az előbbit akkor, amikor a fújpíszí 1 hétre lekapcsolt a hálózatról. Az utóbbiban pedig kicsit segített Swedishsurub (polgári nevén : alfréd a kacsa) is, de már a fél nobel-díját elpereltem tőle, a másik feléért a pékek még mindig jogszabályellenesen, balkáni kegyetlenséggel vallatják. Engem is így vallattak :  Félóránként megetetnek vele egy mazsolás sütit, mikor benne van a Btk. 53/456. paragrafusának b alparagrafusában, hogy a vizsgálati fogságba került személynek joga van mazsolamentes pékárut fogyasztani.

 Tegnap sárkány-eregetés közben megépült a pompafarm,vettünk bele fejőgépet a számotokra : új 200 forintost kell beledobnod, (de ha túl messze lennél, torbacsillal is jöhet) és már tejel is a pompagyár szám(láj)ára. Eddig van egy kisportolt ürgénk a karámban, aki vadászpuskával és éjjellátóval rendelkezik, nem okoz neki gondot a gyilkolás, maximálisan bízik a fegyverében és a harci képességeiben, és jó álcázó-megfigyelőkészséggel is rendelkezik. Ha Szilárd nem súg, nem fogjátok kitalálni, hogy a csapat melyik fegyverbuzi tagja szerezte be. A neve pedig aMRAAM, (a gyengébbek kedvéért sem ábrahám!)

 Elkészült egyébként a Pomparágó 59.867. DVD-je, melyben a változatosság kedvéért ismét Per Elek készített interjút Bolgár Blamázzsal, az operatőr Szájbab..szó Szilárd bácsi, az (át)vágó pedig igen szerény személyem, Zsákbaket volt. A labancfogó bezzeg nem tud ilyet készíteni, stábjuk sincs, változatosság nuku, mert ott minden egyes filléreteket lenyúlják.

  Erkölcsi kötelességem a rosszabikról is megmondani a tutit : Személyes, egyéni és megfellebbezhetetlen (vigyázz: perelek!) véleményemet eddig csak szigorúan titkos, gumifallal védett szobákban, rövidrezárt áramkörök mellett fejtettem ki erről a történetről, mert reméltem, hogy fiatal nézőinknek maguktól is leesik, mit kell észrevenni az egyébként maximálisan páratlan, akarom mondani pártatlan hangnemben elkészült filmriportban : Hiába futtatom ezt a Szájbab..szós Szilárdot, most mar ki fogom b.(síp).szni, mint a csokinyuszist. De lehet, hogy mégsem, hiszen a kolléga mégis a Nagyfőnök 9. reinkarNÁCZIós változata.

  Sajnos ugyanis nagyon kevesen voltak, akik Velem, a Kiválasztottal azonos következtetésre jutottak, azaz leborotválták a fejüket és vegetariánusok lettek, mert bénák, droidok és rosszabbikosak vagytok, esetleg szadeszos buzi hülyék, mindenesetre egyfolytában be nem áll a labanclesőtök. A férgese csak hulljon, maradok elegen Én itt egyedül!

 Nem azért, de Folyékony Szilárd megint el fogja magyarázni, hogy nem ő, hanem én a Nagy és Megfellebbezhetetlen (Vigyázzperelek) XIV. Zsákbaket vagyok a megtestesült tisztánlátás és nem a rosszabbikosok labancfogós és nevesincs hírportáljainak a szerkesztői. Mint a zombik bizottsága helyesen megállapította, az egész droid-ügyet a dinoszauruszok robbantották ki, méghozzá a jó öreg triceratopsz kérésére a pépszabóságnál.

  Tudnotok kell, csapataink harcban állnak, Hans Sztálingrád alatt van, a Belgrád rakpart mellett. Az ellenség csak lényegtelen, harmadlagos információkat szerzett meg a gyárról, mint például  az összes tagunk neve és címe, felkészültségünk, éberségünk foka, reakcióidőnk, médiaképességünk, választóinkkal való belső kommunikációnk (borzasztó) színvonala. Bezzeg a rosszabbikról már mindent tudnak! Megtudták például, hogy vonó sűrű szadeszozás közepette napi háromszor szalasztja le jobbcót szalámis szendvicsért a trafikba, mire ez utóbbi 5 perces integrált reakcióidővel hozza fel a zsákmányt.

  Hogy teljes legyen azok felháborodása, akik a rosszabbikban és nem Bennem és (Szigorúan Mazsola- és Rizsa- és Cukormentes) Gyáramban akarják mindenáron az igazi rendszerváltó erőt, netán személyesen a Magyarok Szuper Istenét látni, itt megtekinthető a fenti határozatom a helyesírási hibák megjelölésével:

 "Szégyen, hogy egy állítólag kívül-belül színmagyar, a nemzeti érdeket egyedül képviselő párt vezetői nem végeztek egytől egyig magyar nyelv- és irodalom szakot, hogy ilyen durva hibákat vétsenek egy hivatalos dokumentumban. Legalább a helyesírás-ellenőrzőt kapcsolnák be, vagy beszerezhetnék a „Kommentárok az MTA Helyesírási Szabályzatához“ című doktori értekezésemet, melyet a Legfelsőbb Bíróság Büféjében védtem meg egy parizeles zsemle opponálása mellett a feldühödött, írógéppel hadonászó kolompárorbántól."

  Ez a két eset lehetséges, mert a valóság természetesen csak összeesküvés-elmélet, és diliházban a helye, aki elhiszi...

Búvópatakok : http://bombagyar.hu/ ; http://blog.tomcatpolo.hu/

„Erzsi számára nem volt új és meglepő, hogy Mihály olyanokat tesz és mond, amiket ő nem tud megérteni. Egy ideig sikeresen leplezte ezt a nem-értést, bölcsen nem kérdezősködött, és úgy tett, mintha öröktől fogva tisztában lenne mindennel, ami Mihállyal összefügg. Tudta, hogy ez a hallgatag álfölény, amire Mihály azt hiszi, hogy a nők örökölt, ösztönös bölcsessége, a legerősebb eszköz Mihály megtartására.“

 (Szerb Antal : Utas és Holdvilág)

Óbelevanc - Ami a viszerem az a lábom. Leltározás és jóga miatt folyamatosan zárva

  - A törteneti korrektség kedvéért jegyezzük meg, hogy sztenderd módon ébredtem, az ekezetek szetszaladtak, szepen osszeszedtem oket, levendulabarna, malyvaibolya, ciklámenbarack szinu dobozkakba, a tobbibol fulbevalot csinaltam. Jolnevelt enem kozben elmagyarazta a rosszul nevelt enemnek, hogy “hat, anyukam, (az énjeim mar csak igy letegezodtek egymassal, ezvan, pisz) szerintem nem en vagyok a hibas,  hanem te, azaz a masik en, vagy inkabb a szopacs. Talan nem kene az ut kozepen, kilometeres tavolsagban blogbejezeseket lobogtatni, mert konnyen elofordulhat, hogy nekimennek. Ha pedig okorsegeket irsz, konnyen elofordulhat, hogy kapsz egy pofont. Igy mukodik a fizika, sajnos. Hulye p.csa.”

  És csak utána lettem nagyon dühös, de nem azért mert egy úri bloggerleány nem picsoghatja le ilyen trágárul, csak úgy, a másik énjét, hanem azért, mert hát itt tulajdonképpen nekem most több apróbb szösszenetet kell megalkotnom, nap mint nap, hiszen hosszabb lélegzetű írásra már régóta nem futja a bót meg a jógás-egyetem miatt : Cirmos Cicára  terpesz-zár-terpesz-zár-egysorblogés-terpesz-zár-terpesz-zár... De egy ilyen régi blóger mint én, nem teheti csak úgy le a billentyűzetet, nem nem soha! Inkább a halál! A blog élt, él és élni fog![1] -

Tegnapelőtt

ööö....ööö

Tegnap

ah, ahh, broáf...

Ma

  Blog rúlez az aztán megvan, húb.zmeg. Blog akkor is van, ha beledöglök is, kiskezitcsókolom. (Beledögölni készül, aztán mégse) Na ezzel ma is írtam valamit. Ofkorz te perverz állat, perfekt vagyok inglisből is.

(majd) Holnap

  Most már elég az értelmetlenül egymásra halmozott foszlánykból, írnom is kéne valamit. Mellesleg pedig után kéne pótolnom az ismeretlen forrásból származó övemet (aki Zaratushra, de nem szól imígyen), ajándékba kaptam, mert szeretem, de kezd kopni. A múlkor is írtam, hogy mindenem kopik, ez van, ha nem vásárolsz még teljesen lekopik a ruhád a bőrödig. Ez mindenre igaz, csak a farpofáimra nem, akik, mivel ketten vannak, Gargantua és Pantagruel. Ezek még a Cirmos Cica ellenére is folyton nőnek vagy inkább férfiulnak a bitkolbásztól.

 Lesz új övem, aki II. Hailé Szelasszié (még nem, de az lesz, hogy ráijesszek Gargantuáékra) és ez egy jó dolog. De nem biztos. Csak lehet. Érted? Mert én értem. Fotók majd. Én blogol. Te olvas. Te komment. Én töröl. Én Winnetou, te sápadtarcú! Ez van. Uff (akarom mondani : Off!) a thini beszélt. (Ásít, majd másít)

   Ez az indiánosdi kicsit már uncsi, kinek van ötlete, hogy hol lehet azt a rohadt övet megvenni? Hogy a Thini Thehén (Onleány) Thurkálóból? Bingo kedves rajongóim, tudjátok a leckét. 

 Jaj, de mégsem.. (Fejéhez kap). Nem, ez nekem eszembe se jutott, hiszen saját magamtól nem vehetek övet. (Fejét buzgón csóválja) Ha pedig nem vehetek övet, akkor nem is adhatok el magamnak. Tök logikus. Magamból hasznot sem húzhatok, de nem is károsíthatom meg magamat. (Fejét rázza, körmötrág) Pedig ha az ember lányának szüksége lenne egy övre, mégiscsak jó ötletnek tűnhet, hogy pikpak veszek magamtól egy övet. (Szőkülő tincseit sötétebb színre festi, hátha segít.) De mint leírtuk, ez a fenti okok miatt mégsem lehetséges, de ha lehetséges is lenne, attól még szép is lenne, noha mindenképpen törvényes maradna. (Fejét falba veri, nagyokat koppangat, de azután sem hallgat el. – Ti még most sem tudjátok elképzelni, hogy ki a fene lehet ez a kedves harmadik „eper-hármas“ csendestárs ebben a meghitt blogger-blogolvasó szerelmi háremszögben, talán Dáböljú Bushh, aki a húgom, vagy egy félig megevett gyümölcsjoghurt, aki egy transzszexuális Béla? ;-)) ) 

 Így most az a dilemma, hogy vagy ittmaradok az övvel, aki Zaratushra, vagy, mint a Zsákbaketes időkben, elhúzok a Földközi-tenger egyik apró szigetére regenerálódni, vagy szőrteleníteni az intim tájékokon. Esetleg ti húztok el innen a csipába, mert én speciel öntudatos, felvilágosult, értelmiségi, egyetemista nyűként képtelen vagyok ilyen  témákról picsogni, pláne beülni egy másik nyű orra elé, hogy nesze, gyantázd!...

 Tegnap korszakalkotó felfedezést tettem! Rájöttem, hogyan készítették az óvodában azt az utánozhatatlan finomságú káposztalevest. Éppen Dáböljú Bushhal beszélgettem (aki a húgom) mikor figyelmetlenségből a felmosórongyot egymás után négyszer belecsavartam a levesbe. (Igen, pfuj, néha a nálam sanyarúbb sorsú NYŰK iránti tisztes megemlékezésből ilyet is veszek a kezembe, mégha le is törik mind a 10 műkörmöm akkor is!) Dáböljú aztán szó nélkül bekanalazta a levest, utána már csak a detoxikálóban tudtam vele újra beszélni.

  Órákig vártam rá, az úgynevezett modem-kompótok változatos palettáját majszolva, melyek úgy készülnek, hogy 256 kilobitnyi marcipánt átpaszírozunk egy bazi nagy szűrőn, majd baracklével leöntjük. Ilyen mindig volt még anyáéknál a spájzban egy-két üveggel, melyet a nappaliból a laptopomról kiszűrődő pornófilm hangeffektjeire majszolgattam. Gyerekkoromban még minden irányból körbejártam a kompótot, és közben számos új szegmensét ismertem meg önmagamnak. Tanulságos. Ezek a legszebb élményeim... Bushh végül az újraélesztés után átszellemült vigyorral, 10 ujját megnyalva megjegyezte, ez pont olyan volt, mint az oviban a leves!

 Oh! Mondjátok meg nekem, hova tűntek a nyűk, akikben van tűz, spiritusz valamint digitális lithium-ion elem töltöttségmérő és hova tűntek a férfiak, akikben van fűszerkeverék, meg erőspista, nem beszélve a fűszerárusokról és a szakácsokról? A nyűk, akik puszta jelenlétükkel magukra vonták a figyelmet, ha valamibe beleléptek, és mégse tudta senki megmondani, miért, de én azért ezt is megmondom nektek. Hisz nem lógott ki a keblük a feszes blúzokból a térdüket verve... megmondtam már ezerszer, ti se nézzétek állandóan a mellemet, aktképeket pedig bárhogy is várjátok tibik (kopirájt én!), nem  fogok feltenni a buxalitybe!!!

  Szóval a NYŰK, akiknek szoknyájuk hossza sem vetekedett egy könnyű, halványlevendulaszürkébe még nem forduló mályvatürkiz színű selyemsál szélességével, anyagával, csipkés beszegéseivel, bordűrjeivel brokátjaival és brossaival. A NYŰK, akiket azután is körüllengett valamiféle megmagyarázhatatlan keveréke vadságnak és rabságnak, bujaságnak és butaságnak, finomságnak és izomláznak, jellemnek és kellemnek, ha éjszakai ácsorgásuk során nyitott csatornafedélbe botlottak. És akik egyszerre voltak finom dámák és gátlástalan utcalányok a kanális mélyén, míg csak rájuk nem talált a FŐKEFE éppen aktuális undorító tibije.

  Ezek a NYŰK esténként mintha eltűntek (vagy legalábbis számuk vészesen lecsökkent) volna, főleg olyan városokban, ahol a kisebbség sportszerűen gyűjti a különféle utcai fém nyilászáró-fedeleket, és helyüket átvették az egyszerűbb lelkületű zsebesek és egyéb nemi bajok.

   Mert a NYŰ egy komplex jelenség. A Magyar Értelmező Vikipédia szerint (állat), lárva-alak, mely különösen a légyféle rovaroknál fordul elő, ismertető jele, hogy lábatlan, kukacnak is nevezik átvitelében. Nem elég hozzá egy pár formás mell, kerek hátsó, ilyen, vagy olyan frizura, csinos arc. A nyűhöz kell még sok más is. Kell hozzá stílus, mely beszédében, öltözködésében, mozgásában, viselkedésében, levegővételében, gamma-sugárzásában egyaránt, egységesen megjelenik. Kell hozzá még valamiféle csipetnyi fűszerezett arisztokratikus tartás is, melyet a legkönnyebben a Maggi fűszervarázs segítségével állíthatunk elő.

 Ugyanakkor van az éremnek egy másik oldala is. A másik oldal pedig a férfi. A férfi, akiben van fűszer. Nem, nem az erőstibi, hanem az erőspista. Aki kialakult, határozott fűszer, megtalálja és megállja a helyét a világban, mert enélkül nincs mire építeni. Hiányzanak (vagyis egyre kevesebben vannak) azok a férfiak a világból, akik pontosan tudják, milyen helyzetben miként kell viselkedni. Csak az erőspista, mert ő nem gondolkodik, minden helyzetben csíp - de nem a seggembe, mint a tibik -  és azt veszettül jól csinálja. A tibik, legyenek bár erőstibik nem viselkednek erőspistaként, mert ezek a disznók malackás pizsiben alszanak! A NYŰK pedig erre reagálva (vagy talán pont ők kezdték a folyamatot?) már az anyaállat testében elhagyják a peteburkot, és micimackós hálóingekbe bújnak (megvásárolható a Thini Thehén Thurkálóban), mely elég távol áll a nyűiesség minden általam megengedett írott és íratlan szabályától, de hát a biznisz az biznisz, a taxi meg taxi, a kormány meg közben hagyja felfordulni a szegínyembert!

  Aztán meg vigyázzatok, mert bár profi módon szűröm a tibiket, egyszer még én is kifogtam egy Zsákbaketet, aki aztán teljesen összenáczulta a hálószobám a zőccségeivel, de mióta jógi-egyetemet végzek, a zőccségek terén is felveszem vele a versenyt, főleg amióta lenyúltam tőle az onlány zőccségesbolt ötletét. Hiába, elárulni jó dolog...

 Holnapután

Uhh, már megyek is!

„...de biztosan a legszebb igavonó“[1]

  Kéne már egy új ökrösz ekér. A régi is megy, semmi baj Szöcskével sem, csak már unjuk nézni, le kell cserélni, ahogy a gatyát, a tévét, meg a barátnőt szoktuk. Egész nap ezt nézzük, mást se teszünk, értem, értjük, értik. Meg még írnunk is kell róla (mármint csak magunknak, maguknak nem, de ha nem írom ki még félreértik), micsoda kín ez, nehéz kenyér. Szóval nincsenek nagy igényeink így királyi többesben, csak férjen rá a rokonság, a puttonyaink hátra (de anyósom ha lehet, már ne). Az se baj, ha a tetejébe szép is, és ha már ökrösz ekér, akkor bármennyire gebe is, ÖKÖR, és ne tehén húzza. Hogyan is hangzik már az, hogy « tehenesz ekerem »  van? Egy koszos kis tejelő., meg csupa "e" betü. Fujjfujj. Ősszékely szóval élve nincs semmi imidzse. De az, hogy ökrösz ekér, az már igen. Ízlelgetjük, érezzük a zamatát. Tudjuk, felment a sznobság ára, de ez van.

 No, de tegnap sikerült megkapnom (óppárdon : megkapnunk) Józsi báktól (hoppácska, nem rólunk van szó, tehát nem többesszám mégse : Józsi bától) a TSZ ökrösz ekerét a Villámmal, és muhaha-bruhaha, hüpphüpp, rögtön hatalmas szerelembe estünk iránta. Szinte minden szögből és ácskapocsból kellemes látványt nyújt, nyugodtan kijelenthetjük: a Villám pofás állat. Szép a formavilága, a sonkái, csülkei egyenesen ennivalóak. (Enni vagy szekerezni? - szólt a magyar Hamlet a szekerén szalonnázva.) A Bojtos tehén óta a fészlift tehát kézzelfogható. Silány anyag csak a seggiből gyün.

 A fészlift... igen fészlift, nem értik ? Szép ősszékely szó, a fészerliftből ered. Ha már a sufnit lehet tuningolni, a fészert miért ne lehetne ? Csak kereket kell szerelni rá és már gurul is. Nekünk ne monnyák ! Ha a nagyanyámnak kereke lenne, és sárga lenne, akkor ő lenne a villamos. Magyar embör csak használjon minél több ősszékely szót, drága barátaim, dö szép is az.

  Szóval, fészlift, a Villám hátsó két lába között sem csüng annyi felesleges macera, mint a Bojtos esetében. És azok az áramvonalas szarvak még álló helyzetben is csak úgy hasítják a levegőt. A bevásárlószatyrot is rá lehetne akasztani, ha nem rázná olyan veszettül a fejét ez a buta jószág. Dehát rázza! Majd a következő fészlift rendbe teszi, bár ha elég bátrak vagyunk, inkább reszeljük le házilag a fejét.

 Tovább haladva csinos fülek (na jó, nem elefánt, csak ökörfülek) hessentik a legyeket. Az orra is tényleg szép, csupa véraláfutás. Csak a cimert nem találjuk meg (önök talán megtalálják?) rajta, bárhogy is keressük. Mármint csak mi, azaz mi, a fél TSZ és a sasszemű Pista bá a vadász, tehát nem önök. Bár itt van, ni, a kép róla, álljanak neki maguk is keresni. Talán ez is a fészlift áldozata lett, vagy a Gazsiéknak tetszett meg? Fejtérproblémáink sem voltak, bár erre nem mernék megesküdni. Este mintha a Göncöl szekér súrolta volna a fejünket. (Nem fejeinket, nem vagyunk hétfejű sárkányok és Süsük sem.) De a sógor szerint csak egy denevér volt az. Ja igen, és beázik, de csak akkor, ha esik. Mindegy, szólunk azért Józsi bá’nak nézzen már rá a tetőre.

  Négy, azaz 4 darab patája van, (pótpatája nincs) ez fontos, jegyzetelnek? Ó, ez a négy pata meg milyen büszkén dagasztja a sarat. Látják, a Villám ábrázata az új 5 éves terv miatt most kevésbé ráncosabb. Csak az a lóca ne lenne olyan kényelmetlen. Józsi bá’ meg már igazán kidobhatná azt a több száz éves lószőrpokrócot, mely még Dart Véder pelenkájaként funkcionálhatott valamikor. Ha maguknak is ilyen van, némi felárért dobassanak már rá egy rakomány szalmát, így az ülőhely sokkal kényelmesebb lesz és a lócamagasság is automatikusan állíthatóvá válik. És ekkor veszik észre a sok éves kitartó fejlesztés egyik legszebb eredményét, hogy a gyeplőmagasság is állítható. Tiszta Caravan deluksze, még kempingezni is lehet vele ill. benne. De vigyázzanak, sorjás ne legyen a szalma, az nem ér.  Sok órai áldozatos szalmahányás után elérhetjük a megfelelő ülésmagasságot. Fészertuning, mi ? Tiszta űrkorszak. Ha meg lehányom a szalmát - most fogódzanak meg - akkor egész jól elférek magam mögé. Ja igen, és az ekér végén ott lóg a puszták xdrájvja, egy kasza megy egy gereblye keresztben.

Na de visszatérve a tesztjárműre, az egész szekér eresztékeiben nyikorog, pedig nagyapánk idején még rendesen össze tudták rakni ezeket. Akkor még 30-40 évig kitartott egy szekér, most meg 3-5 év alatt szét- és lerohad, mégis ódákat zengünk róla és veszettül tagadjuk, hogy rosszabb anyagból gyártanák őket, direkt kisebb időtartamra. A papír is fa, oszt kész! Meg lett neki mondva, hogy az ősökre gondolva kell kitartania, de nem hatotta meg. Mi szóltunk, bocs. De ebben az ekérben legalább több a fabetét, mint az angol királyi rojszrojszban, ezt kapják ki !

 A kapitalista amerikánusok műhódjai kihagyogatnak manapság, így a beépített új fejleszésű bio-GPS is akaratlanul kipróbálásra került, mikor tegnap délután a sógor pájinkáján megpityókásodva elszunyókáltam. (Marad most má' az E/1, hogy értsék). A Villám pontosan a kocsma előtt tett le, (de most, hogy így mondják, elbizonytalanodtam : lehet, hogy végül is el sem indult onnan?) így bementem még egy körre. A szekér nemcsak az ivócimboráknak tetszett, de a családnak, barátoknak, ismerősöknek, rokonoknak, dédunokáknak, az ükmásodunokatestvérek anyósainak is, szóval nagyjából mindenkinek, aki látta és nem tartotta csukva a szemét közben. A halottak megszagolták utána az ibolyát alulról. A szélkakas is megfordult utána, meg Piri néni madárijesztője is, amikor részegen nekimentem a susnyásban.

  Persze újabb két kisüsti után még mindig azon filozofáltam, (ez olyan mellékállás nekem, csak az elvtársak rá ne jöjjenek, hogy néha gondolkodom is, háztájiban) hogy még mindig ez a legszebb szekér. De attól, hogy lehetne még szebb, az ugyan nem jelenti azt, hogy valóban szép is, de azt talán igen, hogy nem csúnya. Nehéz dolgoz ez a tötüvetés, (már ha papírra történik), de mégiscsak ki kell töltenem valamivel az Ökörnyál hasábjait, flekkre fizetnek, na. 

  Ha ezen a ponton le tudjuk zárni ezt a gondolatmenetet, és a csendes déli pityókás szendergésből visszatereljük megzabolázott gondolataink transzcendens mezejét a helyi kaszáló rögös útjaira, akkor velőtrázóan érdekes dolgokra jöhetünk rá. Lássuk csak : kihuzza magát, mély levegő! A szekér kereke még egyik kipróbált tesztjárművön sem volt négyzet alakú. Valahogy mindig kerekre sikeredik. (Még a Sánta Gyurién is kerek a szomszéd faluban, pedig ez nagy szó, higgyék el!) Gondolták volna? Főleg azt, hogy ezen mindig illik elcsodálkozni, mert erről mindig legalább egy bejezdésnyit lehet összehozni. No így megy ez a szekeres újságírás. Szóval ezen a kerék-kerek ügyön még egyetlen fészliftnek sem sikerült változtatnia. Csak hát a tapintása. Na az már igen, van amelyik vastagabb a kelleténél, mások meg vékonyabbak. Tudják, hogy lett ez, mint a fogpiszkálós székely viccben. Sőt! Erről jut eszembe, a múltkor még szálka is ment a kisujjam körme alá a nagy tapogatózás közepette. A nyavajás teringettét, minek tapogatni, kerek marad az akkor is ha békében hagyjuk. De tudják ez nálunk szakmai ártalom, már reflexből is mindent tapizunk. Akkor már inkább a bögyös Rozi kebleit, ha értik mire gondolok, muhaha. (Az ilyen erotikus célzásokra is a Gyuri hívta fel a figyelmem. Köll ilyeneket is bele tenni, jobban falja a jónép. De az asszonyt mégsem fényképezehetem le egy ökör mellet, még rosszra gondolnának.)

  Hajtási tapasztalatok. Minek a‘? Felszállsz, csettintés, oszt megy magától!  Ha el tudsz szunyálni mellette már okés is. Na jó, ezen az ökrösz ekéren valahogy sosem vált egyértelművé, hogy én vezetek. Mer‘ a Villám néha belekódorgott a lucernásba amíg szundikáltam. A teszthét alatt legalább nyolcszor majdnem meg is fulladtam vele, mert mindig eszébe jutott belegázolni a tóba is. Szomjas volt, a teringettét! Gondolták volna, hogy minden nap egyszer innia kell?  És  főleg, hogy iszik is? A múltkor láttam a vásáron egy kitömött tehenet, no, az nem ivott. Vajon hogy csinálta? Pedig ennek az ekérnek rengeteg előnye van, visszafogottabb fogathajtó-világbajnokoknak még ajánlani is merem. Ha már befordult a falu felé, úgy a Gézáék házától már nagyon kellemesen húz. (Tudják, ott már nincs lezabálandó muskátli az ablakokban.) Alig fogyaszt valamit, egyszer sem abrakoltattam, csak ugye, amit a lucernásban befalt.  Ez szerintem környezetbarát, mi több, módern, hibrid megoldás, a csősz szerint meg nem. Pedig az ökör aztán szépen fel is fújódott tőle. Józsi bá‘ meg még nála is jobban, hiába, ő se fogékony ezekre a hibrid megoldásokra.

  Nem megy rosszul ez az ekér, nekem mégis folyamatos birkózásnak tűnt a vele a közlekedés, főleg míg a felborult szekeret kihámoztam a susnyásból. Annyira elvették az élményt, annyira távolinak tűnik a valós poroszkálás platói értelemben vett kifinomult relevanciája, hogy egyszerűen nem tudtam megszokni a mellbevágó tényt, hogy Villám fara mögött órákig üldögélve bizony büdös valami. Mármint az ott felejtett vásári tojás a lóca alatt. (Csak nem gondolták, hogy az ökörre gyanakodtam?!)

 Állandó tempónál, utazás közben, de főleg ha Villám is elszundikált a lucernásban, szinte teljes a csend! Ha a járó (méghogy járó! micsoda képzavar! hasító) Villám mellett szállunk le a kocsiról, szinte szürreális az élmény, a lóca nyugalma után befogadhatatlan az a zakatolás, recsegés, nyiszorgás, nyüszütölés, berregés, amit a szekér mellett állva hallunk. Hiába no, azok a fránya illesztések.

 Amennyire kelletlennek, dinamikátlannak éreztem a lucernásban, annyira jó volt vele közlekedni szekérúton. Ha nem kell folyamatosan noszogatni, ostorozni, szóval, ha egyenletesen haladhatunk, akkor mutatja legrokonszenvesebb arcát az én kis ökröcském. Csöndes, nyugodt, kellemes utazó társ, nyaralni szívesebben mennék vele, mint a városba ügyet intézni. Legközelebb meg randira viszem, mi van ebben.

 Menettulajdonságai igazán kiválóak, 2 óra alatt visz ki a faluból a legelőig a reggeli csúcsforgalomban. Gyalog meg már 1 óra alatt ott lenne az ember. (Tudják a fránya népeknek mindig ilyenkor kell kaszálni menni, oszt nem győzi őket a szegény Villám kerülegetni. Miért nem mennek a járdán, vagy a lucernásban?) De minek is sietni ? Lassan szekerezz, tovább alhatsz rajta, tartja a mondás. Még a végén szőr nő a talpunkon, már ha még nem száradt le egyáltalán. Én azért néha megtapogatom, megvan-e még. Lehet, hogy a gyalogos kinevet, de mi ülünk magasabban, muhaha, araszolva is azzal a boldog tudattal, hogy szekerünk másodpercenként 12 ostorcsapásra lassul fel egy csiga dinamikus sebességére. (De minek próbálkozni vele, hát ember az ilyen ? Még kijön a végén Brigitta a bárddal.)

  Szóval Villámunk futóműve egészen kellemesen csillapít, viszont bólogat!!! Há‘ ökörről van szó, el kell neki nézni, nem duracell nyuszi, ez tény. A bőgése pedig pontosan annyira közvetlen, mint Kádár János május 1-jei beszédei. (No, az ilyenek is valami régi reflexből kerülnek ide. Mindegy is, de olyan csattanós, ugye érzik? De tyű, a nemjóját, még mindig nem értem le az oldal aljára? Akkor tovább kell dagasztanom a rizsát. Asszonygya...)

 Egy szó mint száz, a Villám ekere csinos jármű érdekes farral. (Vagy ezt írtam már feljebb is? Tökmindegy, a hülyéje úgysem figyel, csak a képeket nyálazza, mondjuk ezt meg is értem.) Jó lenne tudni  még, mi vonz ezekben az ökörfarakban.Az anyád, az a nyál az anál? Egyes idióták szerint az, hogy "büdösek". Még ilyet, hiszen a legjobb parfümöt is a szarból csinálják, nem vicc. Szóval a tudománynak még mindig túl nagy kihívást jelent ennek a vonzalomnak a megválaszolása.

 Villám nem kompromisszummentes állat, (hiába bólogatsz most is ilyen hülyén mellettem, akkor sem vagy az!) de igavonónak több, mint tökéletes. Ugyanazt a feladatot látja el, mint korábban a Bojtos tehén, viszont sokkal-sokkal szebb. Ennek megfelelően alakul az ára is, a 0,5 lóerős Villamos (párdon : Villámos) ekérért egy garast sem kérnek. Ugyanis nem eladó. Cserébe tejet sem ad. A Villám egyébként sem élményökör - még akkor sem lenne az, ha megnyergelnék. Hogy miért? Az éjszakában egy vigyorgó ökör mellett a lucernás közepén pityókásan megébredni ugyan már, milyen élmény? Falusi turizmus? Frászkarikát.

  Legközelebb megkérem Béla bá’t, hogy fogja be Villám mellé a Tornádót is, hogy tesztelhessem a két ökörerő hasítását. A szomszéd TSZ 4 ökrös változatát már nem is merném kölcsönkérni, még kuláknak néznének, megéri ez nekem ? Szóval azok nem automata hámosak, azaz úgysem lehetnek jók.

  A lényeget, az ősböcsességet ide a végére tartogattam. Véssék fel a kapuk fölé : Talán nem a legjobb ekér ez, de Villám biztosan a legszebb igavonó...

Szavazás :

Villámmal köll az ekér : 1 (ez én voltam, a szerző)

Bojtossal köll az ekér : 1 (ez Villám volt, még a fészliftje előtt)

6 lovas hintó köll : 0 (na ne má ! tessék komolyan venni a szavazást, nem megy ki az ÁVH ! majd az APEH elintézi...)

Józsi bácsi kö’ : 5614 (az öreg csókoltat, csak legközelebb lásson, majd befog az ekér elé)

Fujj-fujj, ökrösz ekér : -478 (hoppá, kár volt a géppel automatikusan minusz 500-at kalkuláltatni erre)