„Erzsi számára nem volt új és meglepő, hogy Mihály olyanokat tesz és mond, amiket ő nem tud megérteni. Egy ideig sikeresen leplezte ezt a nem-értést, bölcsen nem kérdezősködött, és úgy tett, mintha öröktől fogva tisztában lenne mindennel, ami Mihállyal összefügg. Tudta, hogy ez a hallgatag álfölény, amire Mihály azt hiszi, hogy a nők örökölt, ösztönös bölcsessége, a legerősebb eszköz Mihály megtartására.“

 (Szerb Antal : Utas és Holdvilág)

Óbelevanc - Ami a viszerem az a lábom. Leltározás és jóga miatt folyamatosan zárva

  - A törteneti korrektség kedvéért jegyezzük meg, hogy sztenderd módon ébredtem, az ekezetek szetszaladtak, szepen osszeszedtem oket, levendulabarna, malyvaibolya, ciklámenbarack szinu dobozkakba, a tobbibol fulbevalot csinaltam. Jolnevelt enem kozben elmagyarazta a rosszul nevelt enemnek, hogy “hat, anyukam, (az énjeim mar csak igy letegezodtek egymassal, ezvan, pisz) szerintem nem en vagyok a hibas,  hanem te, azaz a masik en, vagy inkabb a szopacs. Talan nem kene az ut kozepen, kilometeres tavolsagban blogbejezeseket lobogtatni, mert konnyen elofordulhat, hogy nekimennek. Ha pedig okorsegeket irsz, konnyen elofordulhat, hogy kapsz egy pofont. Igy mukodik a fizika, sajnos. Hulye p.csa.”

  És csak utána lettem nagyon dühös, de nem azért mert egy úri bloggerleány nem picsoghatja le ilyen trágárul, csak úgy, a másik énjét, hanem azért, mert hát itt tulajdonképpen nekem most több apróbb szösszenetet kell megalkotnom, nap mint nap, hiszen hosszabb lélegzetű írásra már régóta nem futja a bót meg a jógás-egyetem miatt : Cirmos Cicára  terpesz-zár-terpesz-zár-egysorblogés-terpesz-zár-terpesz-zár... De egy ilyen régi blóger mint én, nem teheti csak úgy le a billentyűzetet, nem nem soha! Inkább a halál! A blog élt, él és élni fog![1] -

Tegnapelőtt

ööö....ööö

Tegnap

ah, ahh, broáf...

Ma

  Blog rúlez az aztán megvan, húb.zmeg. Blog akkor is van, ha beledöglök is, kiskezitcsókolom. (Beledögölni készül, aztán mégse) Na ezzel ma is írtam valamit. Ofkorz te perverz állat, perfekt vagyok inglisből is.

(majd) Holnap

  Most már elég az értelmetlenül egymásra halmozott foszlánykból, írnom is kéne valamit. Mellesleg pedig után kéne pótolnom az ismeretlen forrásból származó övemet (aki Zaratushra, de nem szól imígyen), ajándékba kaptam, mert szeretem, de kezd kopni. A múlkor is írtam, hogy mindenem kopik, ez van, ha nem vásárolsz még teljesen lekopik a ruhád a bőrödig. Ez mindenre igaz, csak a farpofáimra nem, akik, mivel ketten vannak, Gargantua és Pantagruel. Ezek még a Cirmos Cica ellenére is folyton nőnek vagy inkább férfiulnak a bitkolbásztól.

 Lesz új övem, aki II. Hailé Szelasszié (még nem, de az lesz, hogy ráijesszek Gargantuáékra) és ez egy jó dolog. De nem biztos. Csak lehet. Érted? Mert én értem. Fotók majd. Én blogol. Te olvas. Te komment. Én töröl. Én Winnetou, te sápadtarcú! Ez van. Uff (akarom mondani : Off!) a thini beszélt. (Ásít, majd másít)

   Ez az indiánosdi kicsit már uncsi, kinek van ötlete, hogy hol lehet azt a rohadt övet megvenni? Hogy a Thini Thehén (Onleány) Thurkálóból? Bingo kedves rajongóim, tudjátok a leckét. 

 Jaj, de mégsem.. (Fejéhez kap). Nem, ez nekem eszembe se jutott, hiszen saját magamtól nem vehetek övet. (Fejét buzgón csóválja) Ha pedig nem vehetek övet, akkor nem is adhatok el magamnak. Tök logikus. Magamból hasznot sem húzhatok, de nem is károsíthatom meg magamat. (Fejét rázza, körmötrág) Pedig ha az ember lányának szüksége lenne egy övre, mégiscsak jó ötletnek tűnhet, hogy pikpak veszek magamtól egy övet. (Szőkülő tincseit sötétebb színre festi, hátha segít.) De mint leírtuk, ez a fenti okok miatt mégsem lehetséges, de ha lehetséges is lenne, attól még szép is lenne, noha mindenképpen törvényes maradna. (Fejét falba veri, nagyokat koppangat, de azután sem hallgat el. – Ti még most sem tudjátok elképzelni, hogy ki a fene lehet ez a kedves harmadik „eper-hármas“ csendestárs ebben a meghitt blogger-blogolvasó szerelmi háremszögben, talán Dáböljú Bushh, aki a húgom, vagy egy félig megevett gyümölcsjoghurt, aki egy transzszexuális Béla? ;-)) ) 

 Így most az a dilemma, hogy vagy ittmaradok az övvel, aki Zaratushra, vagy, mint a Zsákbaketes időkben, elhúzok a Földközi-tenger egyik apró szigetére regenerálódni, vagy szőrteleníteni az intim tájékokon. Esetleg ti húztok el innen a csipába, mert én speciel öntudatos, felvilágosult, értelmiségi, egyetemista nyűként képtelen vagyok ilyen  témákról picsogni, pláne beülni egy másik nyű orra elé, hogy nesze, gyantázd!...

 Tegnap korszakalkotó felfedezést tettem! Rájöttem, hogyan készítették az óvodában azt az utánozhatatlan finomságú káposztalevest. Éppen Dáböljú Bushhal beszélgettem (aki a húgom) mikor figyelmetlenségből a felmosórongyot egymás után négyszer belecsavartam a levesbe. (Igen, pfuj, néha a nálam sanyarúbb sorsú NYŰK iránti tisztes megemlékezésből ilyet is veszek a kezembe, mégha le is törik mind a 10 műkörmöm akkor is!) Dáböljú aztán szó nélkül bekanalazta a levest, utána már csak a detoxikálóban tudtam vele újra beszélni.

  Órákig vártam rá, az úgynevezett modem-kompótok változatos palettáját majszolva, melyek úgy készülnek, hogy 256 kilobitnyi marcipánt átpaszírozunk egy bazi nagy szűrőn, majd baracklével leöntjük. Ilyen mindig volt még anyáéknál a spájzban egy-két üveggel, melyet a nappaliból a laptopomról kiszűrődő pornófilm hangeffektjeire majszolgattam. Gyerekkoromban még minden irányból körbejártam a kompótot, és közben számos új szegmensét ismertem meg önmagamnak. Tanulságos. Ezek a legszebb élményeim... Bushh végül az újraélesztés után átszellemült vigyorral, 10 ujját megnyalva megjegyezte, ez pont olyan volt, mint az oviban a leves!

 Oh! Mondjátok meg nekem, hova tűntek a nyűk, akikben van tűz, spiritusz valamint digitális lithium-ion elem töltöttségmérő és hova tűntek a férfiak, akikben van fűszerkeverék, meg erőspista, nem beszélve a fűszerárusokról és a szakácsokról? A nyűk, akik puszta jelenlétükkel magukra vonták a figyelmet, ha valamibe beleléptek, és mégse tudta senki megmondani, miért, de én azért ezt is megmondom nektek. Hisz nem lógott ki a keblük a feszes blúzokból a térdüket verve... megmondtam már ezerszer, ti se nézzétek állandóan a mellemet, aktképeket pedig bárhogy is várjátok tibik (kopirájt én!), nem  fogok feltenni a buxalitybe!!!

  Szóval a NYŰK, akiknek szoknyájuk hossza sem vetekedett egy könnyű, halványlevendulaszürkébe még nem forduló mályvatürkiz színű selyemsál szélességével, anyagával, csipkés beszegéseivel, bordűrjeivel brokátjaival és brossaival. A NYŰK, akiket azután is körüllengett valamiféle megmagyarázhatatlan keveréke vadságnak és rabságnak, bujaságnak és butaságnak, finomságnak és izomláznak, jellemnek és kellemnek, ha éjszakai ácsorgásuk során nyitott csatornafedélbe botlottak. És akik egyszerre voltak finom dámák és gátlástalan utcalányok a kanális mélyén, míg csak rájuk nem talált a FŐKEFE éppen aktuális undorító tibije.

  Ezek a NYŰK esténként mintha eltűntek (vagy legalábbis számuk vészesen lecsökkent) volna, főleg olyan városokban, ahol a kisebbség sportszerűen gyűjti a különféle utcai fém nyilászáró-fedeleket, és helyüket átvették az egyszerűbb lelkületű zsebesek és egyéb nemi bajok.

   Mert a NYŰ egy komplex jelenség. A Magyar Értelmező Vikipédia szerint (állat), lárva-alak, mely különösen a légyféle rovaroknál fordul elő, ismertető jele, hogy lábatlan, kukacnak is nevezik átvitelében. Nem elég hozzá egy pár formás mell, kerek hátsó, ilyen, vagy olyan frizura, csinos arc. A nyűhöz kell még sok más is. Kell hozzá stílus, mely beszédében, öltözködésében, mozgásában, viselkedésében, levegővételében, gamma-sugárzásában egyaránt, egységesen megjelenik. Kell hozzá még valamiféle csipetnyi fűszerezett arisztokratikus tartás is, melyet a legkönnyebben a Maggi fűszervarázs segítségével állíthatunk elő.

 Ugyanakkor van az éremnek egy másik oldala is. A másik oldal pedig a férfi. A férfi, akiben van fűszer. Nem, nem az erőstibi, hanem az erőspista. Aki kialakult, határozott fűszer, megtalálja és megállja a helyét a világban, mert enélkül nincs mire építeni. Hiányzanak (vagyis egyre kevesebben vannak) azok a férfiak a világból, akik pontosan tudják, milyen helyzetben miként kell viselkedni. Csak az erőspista, mert ő nem gondolkodik, minden helyzetben csíp - de nem a seggembe, mint a tibik -  és azt veszettül jól csinálja. A tibik, legyenek bár erőstibik nem viselkednek erőspistaként, mert ezek a disznók malackás pizsiben alszanak! A NYŰK pedig erre reagálva (vagy talán pont ők kezdték a folyamatot?) már az anyaállat testében elhagyják a peteburkot, és micimackós hálóingekbe bújnak (megvásárolható a Thini Thehén Thurkálóban), mely elég távol áll a nyűiesség minden általam megengedett írott és íratlan szabályától, de hát a biznisz az biznisz, a taxi meg taxi, a kormány meg közben hagyja felfordulni a szegínyembert!

  Aztán meg vigyázzatok, mert bár profi módon szűröm a tibiket, egyszer még én is kifogtam egy Zsákbaketet, aki aztán teljesen összenáczulta a hálószobám a zőccségeivel, de mióta jógi-egyetemet végzek, a zőccségek terén is felveszem vele a versenyt, főleg amióta lenyúltam tőle az onlány zőccségesbolt ötletét. Hiába, elárulni jó dolog...

 Holnapután

Uhh, már megyek is!