Sors bona, nihil aliud

„...de biztosan a legszebb igavonó“[1]

  Kéne már egy új ökrösz ekér. A régi is megy, semmi baj Szöcskével sem, csak már unjuk nézni, le kell cserélni, ahogy a gatyát, a tévét, meg a barátnőt szoktuk. Egész nap ezt nézzük, mást se teszünk, értem, értjük, értik. Meg még írnunk is kell róla (mármint csak magunknak, maguknak nem, de ha nem írom ki még félreértik), micsoda kín ez, nehéz kenyér. Szóval nincsenek nagy igényeink így királyi többesben, csak férjen rá a rokonság, a puttonyaink hátra (de anyósom ha lehet, már ne). Az se baj, ha a tetejébe szép is, és ha már ökrösz ekér, akkor bármennyire gebe is, ÖKÖR, és ne tehén húzza. Hogyan is hangzik már az, hogy « tehenesz ekerem »  van? Egy koszos kis tejelő., meg csupa "e" betü. Fujjfujj. Ősszékely szóval élve nincs semmi imidzse. De az, hogy ökrösz ekér, az már igen. Ízlelgetjük, érezzük a zamatát. Tudjuk, felment a sznobság ára, de ez van.

 No, de tegnap sikerült megkapnom (óppárdon : megkapnunk) Józsi báktól (hoppácska, nem rólunk van szó, tehát nem többesszám mégse : Józsi bától) a TSZ ökrösz ekerét a Villámmal, és muhaha-bruhaha, hüpphüpp, rögtön hatalmas szerelembe estünk iránta. Szinte minden szögből és ácskapocsból kellemes látványt nyújt, nyugodtan kijelenthetjük: a Villám pofás állat. Szép a formavilága, a sonkái, csülkei egyenesen ennivalóak. (Enni vagy szekerezni? - szólt a magyar Hamlet a szekerén szalonnázva.) A Bojtos tehén óta a fészlift tehát kézzelfogható. Silány anyag csak a seggiből gyün.

 A fészlift... igen fészlift, nem értik ? Szép ősszékely szó, a fészerliftből ered. Ha már a sufnit lehet tuningolni, a fészert miért ne lehetne ? Csak kereket kell szerelni rá és már gurul is. Nekünk ne monnyák ! Ha a nagyanyámnak kereke lenne, és sárga lenne, akkor ő lenne a villamos. Magyar embör csak használjon minél több ősszékely szót, drága barátaim, dö szép is az.

  Szóval, fészlift, a Villám hátsó két lába között sem csüng annyi felesleges macera, mint a Bojtos esetében. És azok az áramvonalas szarvak még álló helyzetben is csak úgy hasítják a levegőt. A bevásárlószatyrot is rá lehetne akasztani, ha nem rázná olyan veszettül a fejét ez a buta jószág. Dehát rázza! Majd a következő fészlift rendbe teszi, bár ha elég bátrak vagyunk, inkább reszeljük le házilag a fejét.

 Tovább haladva csinos fülek (na jó, nem elefánt, csak ökörfülek) hessentik a legyeket. Az orra is tényleg szép, csupa véraláfutás. Csak a cimert nem találjuk meg (önök talán megtalálják?) rajta, bárhogy is keressük. Mármint csak mi, azaz mi, a fél TSZ és a sasszemű Pista bá a vadász, tehát nem önök. Bár itt van, ni, a kép róla, álljanak neki maguk is keresni. Talán ez is a fészlift áldozata lett, vagy a Gazsiéknak tetszett meg? Fejtérproblémáink sem voltak, bár erre nem mernék megesküdni. Este mintha a Göncöl szekér súrolta volna a fejünket. (Nem fejeinket, nem vagyunk hétfejű sárkányok és Süsük sem.) De a sógor szerint csak egy denevér volt az. Ja igen, és beázik, de csak akkor, ha esik. Mindegy, szólunk azért Józsi bá’nak nézzen már rá a tetőre.

  Négy, azaz 4 darab patája van, (pótpatája nincs) ez fontos, jegyzetelnek? Ó, ez a négy pata meg milyen büszkén dagasztja a sarat. Látják, a Villám ábrázata az új 5 éves terv miatt most kevésbé ráncosabb. Csak az a lóca ne lenne olyan kényelmetlen. Józsi bá’ meg már igazán kidobhatná azt a több száz éves lószőrpokrócot, mely még Dart Véder pelenkájaként funkcionálhatott valamikor. Ha maguknak is ilyen van, némi felárért dobassanak már rá egy rakomány szalmát, így az ülőhely sokkal kényelmesebb lesz és a lócamagasság is automatikusan állíthatóvá válik. És ekkor veszik észre a sok éves kitartó fejlesztés egyik legszebb eredményét, hogy a gyeplőmagasság is állítható. Tiszta Caravan deluksze, még kempingezni is lehet vele ill. benne. De vigyázzanak, sorjás ne legyen a szalma, az nem ér.  Sok órai áldozatos szalmahányás után elérhetjük a megfelelő ülésmagasságot. Fészertuning, mi ? Tiszta űrkorszak. Ha meg lehányom a szalmát - most fogódzanak meg - akkor egész jól elférek magam mögé. Ja igen, és az ekér végén ott lóg a puszták xdrájvja, egy kasza megy egy gereblye keresztben.

Na de visszatérve a tesztjárműre, az egész szekér eresztékeiben nyikorog, pedig nagyapánk idején még rendesen össze tudták rakni ezeket. Akkor még 30-40 évig kitartott egy szekér, most meg 3-5 év alatt szét- és lerohad, mégis ódákat zengünk róla és veszettül tagadjuk, hogy rosszabb anyagból gyártanák őket, direkt kisebb időtartamra. A papír is fa, oszt kész! Meg lett neki mondva, hogy az ősökre gondolva kell kitartania, de nem hatotta meg. Mi szóltunk, bocs. De ebben az ekérben legalább több a fabetét, mint az angol királyi rojszrojszban, ezt kapják ki !

 A kapitalista amerikánusok műhódjai kihagyogatnak manapság, így a beépített új fejleszésű bio-GPS is akaratlanul kipróbálásra került, mikor tegnap délután a sógor pájinkáján megpityókásodva elszunyókáltam. (Marad most má' az E/1, hogy értsék). A Villám pontosan a kocsma előtt tett le, (de most, hogy így mondják, elbizonytalanodtam : lehet, hogy végül is el sem indult onnan?) így bementem még egy körre. A szekér nemcsak az ivócimboráknak tetszett, de a családnak, barátoknak, ismerősöknek, rokonoknak, dédunokáknak, az ükmásodunokatestvérek anyósainak is, szóval nagyjából mindenkinek, aki látta és nem tartotta csukva a szemét közben. A halottak megszagolták utána az ibolyát alulról. A szélkakas is megfordult utána, meg Piri néni madárijesztője is, amikor részegen nekimentem a susnyásban.

  Persze újabb két kisüsti után még mindig azon filozofáltam, (ez olyan mellékállás nekem, csak az elvtársak rá ne jöjjenek, hogy néha gondolkodom is, háztájiban) hogy még mindig ez a legszebb szekér. De attól, hogy lehetne még szebb, az ugyan nem jelenti azt, hogy valóban szép is, de azt talán igen, hogy nem csúnya. Nehéz dolgoz ez a tötüvetés, (már ha papírra történik), de mégiscsak ki kell töltenem valamivel az Ökörnyál hasábjait, flekkre fizetnek, na. 

  Ha ezen a ponton le tudjuk zárni ezt a gondolatmenetet, és a csendes déli pityókás szendergésből visszatereljük megzabolázott gondolataink transzcendens mezejét a helyi kaszáló rögös útjaira, akkor velőtrázóan érdekes dolgokra jöhetünk rá. Lássuk csak : kihuzza magát, mély levegő! A szekér kereke még egyik kipróbált tesztjárművön sem volt négyzet alakú. Valahogy mindig kerekre sikeredik. (Még a Sánta Gyurién is kerek a szomszéd faluban, pedig ez nagy szó, higgyék el!) Gondolták volna? Főleg azt, hogy ezen mindig illik elcsodálkozni, mert erről mindig legalább egy bejezdésnyit lehet összehozni. No így megy ez a szekeres újságírás. Szóval ezen a kerék-kerek ügyön még egyetlen fészliftnek sem sikerült változtatnia. Csak hát a tapintása. Na az már igen, van amelyik vastagabb a kelleténél, mások meg vékonyabbak. Tudják, hogy lett ez, mint a fogpiszkálós székely viccben. Sőt! Erről jut eszembe, a múltkor még szálka is ment a kisujjam körme alá a nagy tapogatózás közepette. A nyavajás teringettét, minek tapogatni, kerek marad az akkor is ha békében hagyjuk. De tudják ez nálunk szakmai ártalom, már reflexből is mindent tapizunk. Akkor már inkább a bögyös Rozi kebleit, ha értik mire gondolok, muhaha. (Az ilyen erotikus célzásokra is a Gyuri hívta fel a figyelmem. Köll ilyeneket is bele tenni, jobban falja a jónép. De az asszonyt mégsem fényképezehetem le egy ökör mellet, még rosszra gondolnának.)

  Hajtási tapasztalatok. Minek a‘? Felszállsz, csettintés, oszt megy magától!  Ha el tudsz szunyálni mellette már okés is. Na jó, ezen az ökrösz ekéren valahogy sosem vált egyértelművé, hogy én vezetek. Mer‘ a Villám néha belekódorgott a lucernásba amíg szundikáltam. A teszthét alatt legalább nyolcszor majdnem meg is fulladtam vele, mert mindig eszébe jutott belegázolni a tóba is. Szomjas volt, a teringettét! Gondolták volna, hogy minden nap egyszer innia kell?  És  főleg, hogy iszik is? A múltkor láttam a vásáron egy kitömött tehenet, no, az nem ivott. Vajon hogy csinálta? Pedig ennek az ekérnek rengeteg előnye van, visszafogottabb fogathajtó-világbajnokoknak még ajánlani is merem. Ha már befordult a falu felé, úgy a Gézáék házától már nagyon kellemesen húz. (Tudják, ott már nincs lezabálandó muskátli az ablakokban.) Alig fogyaszt valamit, egyszer sem abrakoltattam, csak ugye, amit a lucernásban befalt.  Ez szerintem környezetbarát, mi több, módern, hibrid megoldás, a csősz szerint meg nem. Pedig az ökör aztán szépen fel is fújódott tőle. Józsi bá‘ meg még nála is jobban, hiába, ő se fogékony ezekre a hibrid megoldásokra.

  Nem megy rosszul ez az ekér, nekem mégis folyamatos birkózásnak tűnt a vele a közlekedés, főleg míg a felborult szekeret kihámoztam a susnyásból. Annyira elvették az élményt, annyira távolinak tűnik a valós poroszkálás platói értelemben vett kifinomult relevanciája, hogy egyszerűen nem tudtam megszokni a mellbevágó tényt, hogy Villám fara mögött órákig üldögélve bizony büdös valami. Mármint az ott felejtett vásári tojás a lóca alatt. (Csak nem gondolták, hogy az ökörre gyanakodtam?!)

 Állandó tempónál, utazás közben, de főleg ha Villám is elszundikált a lucernásban, szinte teljes a csend! Ha a járó (méghogy járó! micsoda képzavar! hasító) Villám mellett szállunk le a kocsiról, szinte szürreális az élmény, a lóca nyugalma után befogadhatatlan az a zakatolás, recsegés, nyiszorgás, nyüszütölés, berregés, amit a szekér mellett állva hallunk. Hiába no, azok a fránya illesztések.

 Amennyire kelletlennek, dinamikátlannak éreztem a lucernásban, annyira jó volt vele közlekedni szekérúton. Ha nem kell folyamatosan noszogatni, ostorozni, szóval, ha egyenletesen haladhatunk, akkor mutatja legrokonszenvesebb arcát az én kis ökröcském. Csöndes, nyugodt, kellemes utazó társ, nyaralni szívesebben mennék vele, mint a városba ügyet intézni. Legközelebb meg randira viszem, mi van ebben.

 Menettulajdonságai igazán kiválóak, 2 óra alatt visz ki a faluból a legelőig a reggeli csúcsforgalomban. Gyalog meg már 1 óra alatt ott lenne az ember. (Tudják a fránya népeknek mindig ilyenkor kell kaszálni menni, oszt nem győzi őket a szegény Villám kerülegetni. Miért nem mennek a járdán, vagy a lucernásban?) De minek is sietni ? Lassan szekerezz, tovább alhatsz rajta, tartja a mondás. Még a végén szőr nő a talpunkon, már ha még nem száradt le egyáltalán. Én azért néha megtapogatom, megvan-e még. Lehet, hogy a gyalogos kinevet, de mi ülünk magasabban, muhaha, araszolva is azzal a boldog tudattal, hogy szekerünk másodpercenként 12 ostorcsapásra lassul fel egy csiga dinamikus sebességére. (De minek próbálkozni vele, hát ember az ilyen ? Még kijön a végén Brigitta a bárddal.)

  Szóval Villámunk futóműve egészen kellemesen csillapít, viszont bólogat!!! Há‘ ökörről van szó, el kell neki nézni, nem duracell nyuszi, ez tény. A bőgése pedig pontosan annyira közvetlen, mint Kádár János május 1-jei beszédei. (No, az ilyenek is valami régi reflexből kerülnek ide. Mindegy is, de olyan csattanós, ugye érzik? De tyű, a nemjóját, még mindig nem értem le az oldal aljára? Akkor tovább kell dagasztanom a rizsát. Asszonygya...)

 Egy szó mint száz, a Villám ekere csinos jármű érdekes farral. (Vagy ezt írtam már feljebb is? Tökmindegy, a hülyéje úgysem figyel, csak a képeket nyálazza, mondjuk ezt meg is értem.) Jó lenne tudni  még, mi vonz ezekben az ökörfarakban.Az anyád, az a nyál az anál? Egyes idióták szerint az, hogy "büdösek". Még ilyet, hiszen a legjobb parfümöt is a szarból csinálják, nem vicc. Szóval a tudománynak még mindig túl nagy kihívást jelent ennek a vonzalomnak a megválaszolása.

 Villám nem kompromisszummentes állat, (hiába bólogatsz most is ilyen hülyén mellettem, akkor sem vagy az!) de igavonónak több, mint tökéletes. Ugyanazt a feladatot látja el, mint korábban a Bojtos tehén, viszont sokkal-sokkal szebb. Ennek megfelelően alakul az ára is, a 0,5 lóerős Villamos (párdon : Villámos) ekérért egy garast sem kérnek. Ugyanis nem eladó. Cserébe tejet sem ad. A Villám egyébként sem élményökör - még akkor sem lenne az, ha megnyergelnék. Hogy miért? Az éjszakában egy vigyorgó ökör mellett a lucernás közepén pityókásan megébredni ugyan már, milyen élmény? Falusi turizmus? Frászkarikát.

  Legközelebb megkérem Béla bá’t, hogy fogja be Villám mellé a Tornádót is, hogy tesztelhessem a két ökörerő hasítását. A szomszéd TSZ 4 ökrös változatát már nem is merném kölcsönkérni, még kuláknak néznének, megéri ez nekem ? Szóval azok nem automata hámosak, azaz úgysem lehetnek jók.

  A lényeget, az ősböcsességet ide a végére tartogattam. Véssék fel a kapuk fölé : Talán nem a legjobb ekér ez, de Villám biztosan a legszebb igavonó...

Szavazás :

Villámmal köll az ekér : 1 (ez én voltam, a szerző)

Bojtossal köll az ekér : 1 (ez Villám volt, még a fészliftje előtt)

6 lovas hintó köll : 0 (na ne má ! tessék komolyan venni a szavazást, nem megy ki az ÁVH ! majd az APEH elintézi...)

Józsi bácsi kö’ : 5614 (az öreg csókoltat, csak legközelebb lásson, majd befog az ekér elé)

Fujj-fujj, ökrösz ekér : -478 (hoppá, kár volt a géppel automatikusan minusz 500-at kalkuláltatni erre)